GasztroRéka

Visít a kismalac, jön a kéményseprő Boldog Új Évet kíván mind a kettő!

Gasztroblogot írni jöttem én, ennek a szép téli napnak sugárzó reggelén.

Kamrátokba sok jót és bőséget, blogotokra finomat és szépet, szívetekbe melegséget.

Ez kívánom Nektek az Új Esztendőben!

Idén úgy hozta a sors, hogy szilveszter előestéjén ünnepeltünk. Stefánia szeletet és mogyorós lencsesalátát készítettem ebből az alkalomból. Írtam korábban, hogy a lencsét nem nagyon kedveltem, közkonyhás rossz élményeimből kifolyólag. Ugyanakkor ráébredtem arra, hogy nekem nem a lencsével, hanem a rossz emlékkel volt gondom. Így újévi fogadalmaim egyike, hogy jövőre sokszor főzök lencsét, egyrészt, hogy a lencserajongó környezetemnek kedveskedjek, másrészt, hogy megismerjem a lencse sokrétű világát. Na de addig is visszatérek az óévre és első lencsesalátámra.  Az alapötletet Stahl Judit: Gyors Házias ételek című könyvéből vettem. Némi technikai és alapanyag változtatást követően a következő „villámgyors” saláta született belőle.

Hozzávalók:

25 dkg lencse (konzerv)

15 dkg pörkölt sós mogyoró

1 evőkanál tisztított, pörkölt napraforgómag

3 db közepes paradicsom

1-2 nagyobb szál újhagyma

Fél evőkanál mustár (részemről szlovák mustármagos mustár)

1,5 evőkanál bazsalikomos balzsamecet

Olívaolaj

1 kiskanál kakukkfű

Fűszersó, frissen őrölt bors

A lencsét leszűrtem, és összekevertem az apróra vágott hagymával, és a kis kockára vágott paradicsommal, a mogyoróval, és a napraforgómaggal. Sóztam, borsoztam. A mustárt balzsamecettel, olívaolajjal és a kakukkfűvel simára kevertem. Az így kapott öntetet jó alaposan elkevertem a salátával, és pár órára a hűtőbe tettem pihenni, hogy jól összeérjenek az ízek. Nagyon nagy sikere lett, aznap este mind elfogyott, így ma egy újabb lencsés étel után kell néznem ahhoz, hogy pénzem is legyen az új évben!:)